Amikor egy céges kamerarendszerről tárgyalunk, az első kérdés szinte mindig az, hogy hány kamera kell. Ez érthető — ez befolyásolja az árat. Műszakilag viszont ez a legkevésbé fontos kérdés, és a rossz sorrend miatt épül meg annyi olyan rendszer, ami baj esetén használhatatlan felvételt ad.
1. Mit szeretne látni? Az észlelés és az azonosítás nem ugyanaz
A kamerák tervezésénél négy, egyre igényesebb célszintet szoktunk megkülönböztetni. Az áttekintés azt mutatja, hogy történik-e valami egy területen. Az észlelés azt, hogy van ott egy ember. A felismerés azt, hogy az egy ismert személy-e. Az azonosítás pedig azt, hogy pontosan ki az.
Ezek eltérő képpont-sűrűséget igényelnek ugyanazon a területen. Egy kamera, ami a parkolót áttekinti, alkalmatlan lesz arra, hogy megmondja, ki nyitotta ki az autót. Ezért minden kamerához külön meg kell határozni, mi a célja — és ha egy ponton azonosításra is szükség van, oda külön, szűkebb látószögű kamera kell.
2. Hol vannak a valódi kritikus pontok?
A kamerákat nem területarányosan érdemes elosztani, hanem a kockázat mentén. Tipikus kritikus pontok:
- Bejáratok és kijáratok — mindenki, aki bejön, itt halad át.
- Árukiadás, rakodókapu, komissiózás — logisztikai környezetben itt keletkezik a legtöbb eltérés.
- Pénzkezelési pontok, kassza.
- Értékes vagy veszélyes anyagok tárolója.
- Gépészeti helyiség, szerverszoba bejárata.
- Parkoló ki- és behajtó, ahol rendszám azonosítható.
Egy jól elhelyezett, megfelelő látószögű kamera a bejáratnál többet ér, mint négy áttekintő kamera a mennyezet közepén.
3. Milyenek a valós fényviszonyok?
A tervezésnél a leggyakoribb hiba, hogy nappali, jó fényben gondolkodunk. A valóságban a legtöbb esemény rossz fényviszonyok között történik. Az ellenfény — például egy üvegajtóval szemben elhelyezett kamera — nappal is teljesen használhatatlanná teszi a képet: az érkező alak sziluettként látszik.
Ezért az éjszakai működést és az ellenfényes helyzeteket a tervezés részeként kezeljük: infravörös megvilágítás, színes éjszakai képet adó kameratípus, kiegészítő világítás, vagy egyszerűen egy jobb kamerapozíció, ami elkerüli az ellenfényt.
4. Meddig kell megőrizni a felvételt?
Ez az a pont, ahol a legtöbb rendszer megbukik. Hiába kiváló a kamera, ha a felvétel három nap után felülíródik, és az eltérés csak a havi leltárnál derül ki. A megőrzési időt üzleti szempontból kell meghatározni: mennyi idő telhet el legrosszabb esetben addig, amíg valaki észreveszi a problémát?
Ehhez kell a tárolókapacitást méretezni. A számítás a kameraszámtól, a felbontástól, a képkockaszámtól és a tömörítési eljárástól függ — ezt konkrét számokkal kell megnézni, nem becsülni. Az adatkezelési oldalt is ez határozza meg: a rendszernek pontosan annyi ideig kell megőriznie a felvételt, amennyit az adatkezelési tájékoztató vállal, se többet, se kevesebbet.
Összefoglalva
- Határozza meg pontonként a célt: áttekintés, észlelés, felismerés vagy azonosítás.
- A kamerákat a kockázati pontokhoz rendelje, ne a terület méretéhez.
- Vegye figyelembe az éjszakai és ellenfényes viszonyokat még a telepítés előtt.
- Számolja ki a szükséges tárolást a vállalt megőrzési időhöz.
- Gondoskodjon róla, hogy valaki rendszeresen ellenőrizze a rögzítés tényleges működését.
Gyakori kérdések
Jellemzően nem drágább, csak máshova kerül a hangsúly: kevesebb kamera, de a fontos pontokon jobb minőségben és jobb pozícióban. Az áttekintő kamerák számának csökkentésével gyakran finanszírozható az azonosításra alkalmas kamerák telepítése.